Sündisznóállásban

Világnézet, politika, emlékek

A stílus maga az ember

2016. február 19. 15:47 - quodlibet

Az utóbbi időben egyes pomázi kormánypárti és kvázi kormánypárti képviselők durva, alpári hangon beszélnek a testület két ellenzéki képviselőjével. Nem mind, és szerencsére nem a többség. A durva hangnem oka, hogy zavarja őket, hogy az ellenzéki képviselők teszik a dolgukat, utánanéznek a döntések hátterének. A két ellenzéki képviselő megpróbálja hatékonyabb, takarékosabb működésre bírni a döntéshozókat, akik felhasználják a kormányzattól nagyvonalúan kapott közpénzeket. A két ellenzéki képviselő érzékeny a környezetvédelem problémáira, érzékeny a kisemberek gondjaira, meghallja a csendesek, a szerények szavát. A kormánypárti képviselők egy kisebb része képtelen elfogadni, hogy különbözőek vagyunk, és senki sincs birtokában a bölcsek kövének, és azért oda kéne figyelni a kritikai hangokra, a kérdésekre. Az érdemi, konstruktív válasz és párbeszéd helyett sajnos gyakran – szerencsére nem mindig – ad hominem válaszok születnek. Sőt. Valójában rosszabb a helyzet. Egy kis kitérőt kell tegyek.

Az ok nem azonos az indokkal. Semmi baj azzal, ha valaki csípős, szellemes megjegyzéssel vág vissza vitapartnerének. Csakhogy egyrészt ezt akkor oda-vissza el kell fogadni, nem pedig olyan módon, hogy a vitapartneremtől okkal - ok nélkül megvonom a szót, nehogy válaszolni tudjon. Ehhez kell bizonyos emelkedettség, úgy is mondhatnám, lovagiasság. (Mi magyarok szeretjük lovagias nemzetnek látni önmagunkat.) Másrészt egy dolog a humor, és egy másik dolog a gorombaság, az útszéli stílus. Aki nem érzi-érti a kettő között a világos különbséget, azzal sincs baj, csak maradjon a hivatalokban elvárható kötelező udvarias stílusnál. Sajnos ez gyakran nem valósul meg a pomázi testületi, bizottsági ülések vitáin, különösen akkor nem, ha nincs jelen a TV.

Szerintem ennek a hangnemnek az eltűréséért a polgármester a felelős, aki nem hogy megfeddi az ilyen hangnem használóit, hanem olykor maga is így beszél. Ezzel rossz példát mutat. Erre nincs mentség. Ami itt megvalósul, azt úgy hívják, verbális agresszió. Visszaélés a másik ember szelídségével, halk szavával. Javaslom ezt a három embert a vak komondor díjra.

5 komment
Címkék: Pomáz

A bejegyzés trackback címe:

http://quodlibet.blog.hu/api/trackback/id/tr498403598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

miért 2016.02.19. 17:16:45

Prosztó világ, prosztó katonái!
Putyin-pincsik!

Xilit 2016.02.19. 22:13:34

Quod', szia! Nyírfa vagyok. Most - ma - tudtam ide is regizni. Most már mind megvagytok, akiket meg akartam találni.

Útszéli. Azt hiszem, ez a legmegfelelőbb jelző a viselkedésükre. Soha, semmilyen formában nem szabad viszonozni. Bár, olykor igen nagy a kísértés.

Xilit 2016.02.19. 22:20:33

Míg este vasaltam, néztem az ATV-ben a Szabad szemmel adását. Hát, tudod, Szíjártót nem tudtam volna végig hallgatni csak úgy , ülve, tévénézésre berendezkedve. A stílusa , az a pökhendi nyikhaj-attitűd........és ez az ember külügyminiszter.

quodlibet 2016.02.19. 22:27:32

@Xilit: Szia Nyírfa, végre egy kedves, ismerős arc. Jó a megjegyzésed, találó az "útszéli" jelző. üdv. Quod

Xilit 2016.02.19. 23:06:39

Canossa váránál nem tipródott annyit Henrik, mint én a blog.hu előtt, hogy végre be tudjak jönni. :) A csoda tudja , miért, de nem tudtam regisztrálni. Ám, ma eljött a nagy nap, éreztem, hogy még egyszer neki kell futni, s lőn! :)

Készülök a nagy találkozásra, már fodrászhoz is elmentem. :) Semmit nem hagyok az utolsó pillanatra! :)