Sündisznóállásban

Világnézet, politika, emlékek

Két írás egy tragikus döntésről

2016. június 28. 08:42 - quodlibet

Természetesen tragikus döntés volt a magyar háborúba lépés, több ember marad életben, ha Horthy tovább húzza. Érzelmi alapon döntött, ami nagy hiba. Az orosz gépek tévedésből bombázták Kassát. Nem volt ritka akkoriban a rossz navigáció. Az olaszok, románok, finnek nálunk korábban léptek hadba a Szovjetunió ellen. A románok és a finnek döntése érthető volt, nekünk viszont semmi okunk, érdekünk nem fűződött a támadáshoz.

Érdemes azonban összevetni az alábbi két írást. A Nol-os cikk nagyon gyönge, számos fontos részletről hallgat. Sötétebbre festi a múltat mint amilyen volt.

http://nol.hu/belfold/a-tulekedo-csatlos-1621247

Mindaz amivel Horthy ijesztgetett a háború idején a Szovjetunióval kapcsolatban megvalósult, kezdve a kolhozosítástól, a padlás söprésen át a vallásüldözésig és az internáló táborokig, besúgó rendszerig, az „egyenlőség” megvalósulásáig. És amint a Horthy rendszer idején az akkori katonai vezetés hazaáruló módon a német érdekeket szolgált a magyar helyett, a háború utáni katonai vezetés pedig teljesen orosz érzelmű volt. Tömve voltunk atomfegyverekkel. Csöbörből vödörbe kerültünk. Ezzel viszont egyetértek:

http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20160625-masodik-vilaghaboru-kassai-bombazas-bardossy-laszlo-karpat-csoport-hadba-lepes-vjacseszlav.html

Érdemes ezt is elolvasni, bár ismert dolgok vannak benne:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-ketpolusu-vilag-felbomlasaig/magyarorszag-a-ii-vilaghaboruban/magyarorszag-belepese-a-ii-vilaghaboruba

A másik véglet persze a jobboldal náci szimpatizáns része, amiből Pomáznak is jutott bőven. Ez még rosszabb, hányingerem van tőlük.  De régebben a Pomázi polgár c. helyi lapban megjelenhetett a nácizmust elitélő vélemény is. Ide másolom egy korábbi nekik írt levelemet, amit annak idején leközöltek, bár nem látták be tévedésüket.

„Nyílt levél a Pomázi  Polgár Szerkesztőségének!

Mint pomázi lakos én is rendszeresen megkapom a város önkormányzatának lapját. Nem csak ezért van közöm ahhoz ami az én adó forintomon az általam is választott önkormányzat lapjában megjelenik, hanem azért is mert mint gondolkodó magyar nem örülök ha bárki bármilyen szándékkal és bármilyen irányban meghamisítja történelmünket. Hazudni úgy is lehet, hogy valaki egyoldalúan leegyszerűsítve mutatja be azt. Pontosan ezt teszik a 2009. áprilisi „Felmagasztalt bűnösök” c. írásukkal. Idézek egy jellemző részt: „Magyarország a bolsevizmus elleni küzdelemben 420 ezer honvédet veszített el. Ebből 120 ezer a Szovjetunió haláltáboraiban (sic!) pusztult el. Ezen túlmenően még 300 ezer polgárt hurcoltak el.” A cikk a sorok között azt sugallja, hogy a Második világháborúban volt egyértelműen jó oldal, és hazám a jó oldalon állt. Az már csak hab a tortán, hogy az írás azt is sugallja, hogy csak az oroszok voltak felelősek százezrek haláláért, mi magyarok és a németek nem. A cikk írója vagy nem hallott Szerb Antalról, Radnóti Milósról, a Hideg napokról, az ukrajnai megszállásról (ahol a magyar csapatok rendfenntartó feladatokat láttak el), vagy tudja az igazat, és éppúgy hazudik, mint az MSZMP egykori propagandistái. Az írás pontosan úgy állítja be a világháború célját és erkölcsi alapját, ahogy a Horthy rendszer tette annak idején. Honnan tudom én ezt? Apám haditudósító volt a Második világháborúban. Ott volt Ukrajnában is, megvannak a fényképei, rajzai, birtokomban vannak akkori hivatalos propaganda kiadványok. Nagyapám – aki erdélyi menekült volt – megjárta az Első világháború poklát, és talán ezért vett részt számos két világháború közötti szélsőjobboldali politikai mozgalomban. Rajtuk keresztül jól ismerem az akkori idők szellemiségét, és megdöbbenek azon, hogy halottnak hitt szörnyek támadnak fel újra. Mindkettőjüket üldözték az orosz hódoltság ideje alatt. Mégis mindkettőjüknek volt erkölcsi bátorsága öreg fejjel újragondolni mindazt amiben fiatalon hittek, végiggondolni mindazt amiben részt vettek. Ha még élnének, elszomorodnának látva, hogy V. úr – a cikk írója – semmit nem értett meg a magyar történelem tanulságaiból.”

Megyek főzök egy angol teát.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://quodlibet.blog.hu/api/trackback/id/tr738851092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Xilit 2016.08.08. 15:41:17

Ideológiailag ellenkező irányból jöttünk. Vagy csak a felmenőink jártak más-más utat, ma már mindegy is. Mi számítunk, a mi cselekedeteink.
Szép ez a lány, ez a Sándor Mária. Nem klasszikus szépség, a melegsége teszi azzá. Kapocs mindannyiunk között.

quodlibet 2016.08.08. 20:30:45

@Xilit: így van, kisugárzása van, több ilyen ember kéne.

Xilit 2016.08.10. 23:31:42

Biztosan van is, csak még nem álltak elő. Nehéz ám felvállalni a nyilvánosságot és a vele járó felelősséget. Ha rálépsz erre az útra, onnan kezdve nyitott könyv az életed.