Az un. pedofília törvény rossz, betarthatatlan, értelmetlen és legfőképpen fölösleges. Semmi köze az államnak ahhoz, hogy a nemiségről, nemi szerepekről, az emberi lényegről és emberi természetről melyik iskolában mit tanítanak. Nyilván más szemléletű egy katolikus iskola, és más mondjuk egy alternatív iskola. Ne szóljon ebbe bele az állam, bízzon meg a tanárok lelkiismeretében, jó ízlésében, erkölcsi érzékében, bízzon meg az iskolák szellemiségében, az iskolák vezetőiben. Vissza kéne vonni ezt a törvényt. De ettől még nem lesz a törvény hangos bírálóinak igaza.
Azért nem lesz igaza, mert félremagyarázzák a törvényt, és alaptalanul vádaskodnak. Az Orbán rezsimnek nagyon sok baja van, leváltása kívánatos, de arról szó nincs, hogy O.V. félne, rettegne (ezt jelenti a homofóbia) vagy ellenszenvezne a homoszexuális emberekkel. Egyébként magánemberként neki és bárki másnak is joga van irtózni bármitől, pl a pókoktól, nőktől (mint pl. Aquinói Szent. Tamás irtózott a nőktől), kutyáktól (mint Angela Merkel) bárkinek joga van nem szeretni pl. az olaszokat, belgákat vagy más népeket, bárkinek joga van kerülni a más vallásúakat vagy éppen a hozzám hasonló ateistákat. Amíg nem követsz el erőszakot vagy más törvénybe ütköző cselekedetet, jogod van előítéletesnek lenni, persze el kell viseljed mások esetleges rosszallását. Épp így emberi jog a homofóbia is ameddig magánvélemény. Elfogadhatatlan számomra a homofóbia váddal való lebunkózás az un. liberális oldal részéről.
Elborzasztó, hogy a magukat liberálisnak képzelők, mennyire illiberálisak, elfogultak, fafejűek más világnézetekkel szemben. Magyarországon nagyon sok olyan hívő ember él, aki bűnnek tekinti a "másságot". (Én nem tekintem annak.) Nem kéne ezeket az embereket lehülyézni, kigúnyolni. El kéne fogadni a sokszínűséget a világnézet terén, ez sokkal fontosabb, mint a "másság" elfogadása a szexuális szokások terén. A Mancs egyik cikke egyébként díszpéldánya a logikátlan, elfogult, előítéletes LMBTQ gondolkozásnak. Íme a példa:
A cikkíró ezt írja: „A bővebben nyilatkozó Semjén Zsolt, a KDNP elnökeként például arról értekezett, hogy „a keresztény tanítás a természet rendjére és a kinyilatkoztatásra épül”, a kinyilatkoztatás pedig feketén-fehéren kimondja, hogy a megvalósult homoszexualitás bűn. (Tegyük hozzá, a természet rendjének nem mond ellent a homoszexualitás, amit bizonyít, hogy léteznek homoszexuális állatok is).”
Értem. A természetben előfordul kétfejű borjú, három lábbal született kutya, beteg szívvel született elefánt stb. A cikkíró szerint, mivel ezek előfordulnak a természetben, tehát természetesek. A cikkíró szerint tehát pl. a kétfejű borjú természetes. Gratulálok, ide vezet a radikális LMBTQ gondolkozás – ez már elmebaj.
Az un. liberálisoknak el kéne fogadni, hogy a társadalom jó része (szerintem többsége) azt gondolja a családról, amit gondol, és nem szeretné megváltoztatni a gondolkozásmódját. Elképesztő, hogy ebben a kérdésben az un. liberális oldal mennyire intoleráns. És abban sincsen a társadalomban egyetértés, hogy betegség-e a természetellenes hajlam, vagy csak adottság, mint pl. a balkezesség. Számomra felfoghatatlan, hogy a génsebészet korában, miért tabu az ilyen hajlamok gyógyításáról beszélni?
Térjünk vissza törvényhez. Mi a baj ezzel?
A baj ott kezdődik, hogy a törvény nem magánvélemény, de mégcsak nem is egy egyház vagy párt álláspontja, hanem a sokszínű politikai közösség minden tagjára vonatkozik, minden tagjára érvényes. Éppen ezért nagy körültekintéssel és világossággal kellett volna megfogalmazni. Valamilyen párt vagy egyház követőjeként egyetérthetsz vele, de vajon elfogadható a társadalom széles spektruma számára? Idézem a törvény vitatott passzusát:
„6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
Minden szöveget, még az Orbán kormány törvény szövegét is jóhiszeműen kell értelmezni. Odáig rendben van, hogy a törvény óvja a kiskorúakat a káros, pornográf tartalmaktól. Kérdés azonban, hogy hol kezdődik a pornográfia? Melyik vers, regény, film jelenti a határt? Vajon minden akt rajz pornográf? És hol a határ a pornográfia és a természetes erotika között? Mi a helyzet a szexuális neveléssel? Ezek megválaszolatlan kérdések, illetve világnézettől függően más-más válsz adható ezekre a kérdésekre. Még homályosabb a szövegnek ez a része: „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Ha jól értem a szöveg elítéli a népszerűsítést, azaz elítéli a homoszexualitás vagy a nem megváltoztatása népszerűsítését. Rendben, de nem csak ezt mondja, elítéli a megjelenítést is. Most akkor mégse értem. Szabad beszélni az ilyen jelenségekről igen vagy nem? Hallgatni kell írók, költők, hadvezérek és mások életrajzi adatairól a történelem vagy irodalom órán? Komolyan gondolta a törvényalkotó, hogy a serdülő gyermek nem hall ezekről a témákról ezer más helyen? Miért baj, ha ezeket az olykor fals információkat a tanára a helyére teszi? A törvény valóban nem tiltja ki a közalkalmazottak köréből, vagy a katedrákról a homszexuálisakat, nem fenyegeti börtönnel őket, de olyan emberekként határozza meg a őket, akiktől óvni kell a kiskorúakat. Ez azonban így sértő, megalázó. Végig gondoltátok ezt az egészet, normálisak vagytok? (András Tibor rajza: Akt tükör előtt)
