Az alábbi szövegemet 2015-ben írtam, újraolvasva, ma is érvényes. Megértése föltételezi Bulgakov ikonikus regénye ismeretét.

*** 

Vlagyimir Golovljov, Szergej Jusenkov, Borisz Berezovszkij, Alekszander Litvinyenkó, Anna Politkovszkaja, Jurij Scsekocsikin, Roman Csepov, Paul Klebnyikov, Borisz Nyemcov - hogyan haltak meg? Elmondom.

- Jó egészséget, sok örömöt Oroszország megmentőjének!  Hallgatom az elnök úr parancsait - szólt a vendég az asztalhoz lépve.

- Nos - szólalt meg halkan -, mit tud nekem jelenteni Moszkva hangulatáról?

- Úgy látom, Elnök Úr- válaszolt a vendég -, hogy városunkban a hangulat jelenleg kielégítő.

- Ezek szerint bízhatunk abban, hogy több zavargás immár nem fenyeget?

A vendég bensőségesen nézett Putyinra, úgy válaszolt:

- Bízni csak egyetlenegyben bízhatunk a világon: fegyvereink erejében és az Ön hatalmában.

Az elnök elhallgatott, majd kisvártatva a következő kérdést intézte vendégéhez:

Mindenekelőtt azt kérdem: az az átkozott Borisz Nyemcov nem ad okot aggodalomra?

A vendég ekkor azt a különös pillantását szegezte az elnök arcára. De Putyin unottan tekintett a messzeségbe, finnyásan elfintorodó arccal nézte a város alatta elterülő részét, melyre lassan ráborult az alkonyat. A vendég pillantása kihamvadt, szemhéja lezárult.

- Azt kell hinnünk, Nyemcov  olyan veszélytelen, mint a ma született bárány - válaszolta, és gömbölyded arcán ráncot vetett a mosolygás. - Nemigen lesz kedve lázongani.

- Túlságosan híres személyiség lett belőle, ugye? - kérdezte Putyin ravaszkás mosollyal.

- Az elnök úr, mint mindig, most is fején találja a szöget!

- De azért mindenképpen szükségesnek látszik... - kezdte az elnök, és hosszú, vékony mutatóujja, melyen fekete köves gyűrű csillogott, intőn fölemelkedett.

- Ó, az elnök úr meg lehet róla győződve, hogy amíg én Moszkvában vagyok, Nyemcov egyetlen lépést sem tehet úgy, hogy a sarkában ne volnék.

- Megnyugodtam, mint mindig, ha magával beszélek.

- Az elnök úr jósága végtelen.

A Putyin serlege koppant, amint színültig töltötte vodkával. Egy hajtásra fenékig ürítette, aztán újra megszólalt:

- A helyzet a következő: egyelőre, igaz, nem tudunk róla, hogy tisztelői vagy követői jelentős számban volnának, de azért ezt a lehetőséget sem szabad teljesen kizárni, főleg hogy hazugságokat akar nyilvánosságra hozni.

A vendég figyelmesen hallgatta az elnököt , és bólintott.

- Igenis, Elnök Úr! - szólt a vendég, és felállt: - A bonyolult és felelősségteljes megbízatásra való tekintettel engedélyét kérem, hogy haladéktalanul eltávozhassak.

- Nem, üljön, kérem, vissza még egy pillanatra - felelte Putyin, keze intésével tartóztatva a vendégét. - Még két kérdés vár elintézésre. Az első: ön, mint hazánk titkosszolgálatának vezetője, olyan hatalmas érdemeket szerzett ebben a rendkívül nehéz és kényes munkakörben, hogy kellemes kötelességemnek tekintem Önt kitüntetésre fölterjeszteni.

A vendég arca kissé elpirult; felállt, és mélyen meghajolt a Putyin előtt:

- Csak a kötelességemet teljesítem a haza szolgálatában. Boldog vagyok, ha ön alatt szolgálhatok, elnök úr.

- Ennek nagyon örülök. Most térjünk rá a második kérdésre. Erre a... minek is hívják... Borisz Nyemcov vonatkozik.

A vendég itt ismét az elnökre lövellte furcsa pillantását, és azon nyomban megint kioltotta.

A Putyin lehalkította hangját, úgy folytatta:

- Állítólag pénzt kapott az amerikaiaktól azért, hogy hazugságokat terjesszen a mi hadseregünkről.

- Csak fog kapni - helyesbített halkan a titkosszolgálat vezetője.

- Nagy összeget?

- Ezt senki sem tudhatja, Elnök Úr.

- Még ön sem? - kérdezte az elnök, csodálkozásával fejezve ki elismerését.

- Sajnos, még én sem - válaszolt a vendég megfontoltan. - De azt tudom, hogy ma este kapja meg a pénzt.

- Ó, az a pénzsóvár  öreg Nyemcov! - jegyezte meg az elnök mosolyogva. - Mert ugye öreg?

- Az elnök úr sohasem téved, de ezúttal tévedett - felelte a vendég udvariasan. – Nyemcov nem öreg.

- Ne mondja! Jellemezze egy kicsit. Fanatikus?

- Ó, nem, elnök úr.

- Úgy. No, mondjon róla még valamit.

- Szép férfi.

- Hát még? Nincs valamiféle szenvedélye?

- Nehéz dolog ilyen alaposan kiismerni egy nagyváros minden egyes lakosát, elnök úr...

- Ugyan, ugyan, ne kisebbítse a tulajdon érdemeit.

- Egyetlen szenvedélye van Elnök Úr - s a vendég egy szemvillanásnyi szünetet tartott. - A nők.

- Úgy, úgy, úgy. – Az elnök elhallgatott, körülnézett, nincs-e hívatlan harmadik az oszlopcsarnokban, azután nagyon halkan folytatta: - Nos, megmondom, miről van szó: ma arról értesültem, hogy a Nyemcovot még a napokban lelövik.

A vendég ezúttal nemcsak rálövellte a helytartóra pillantását, hanem még egy ideig rajta is tartotta, csak azután válaszolt:

- Túlságosan hízelgően nyilatkozott az imént, Elnök Úr. Nem érdemlem meg, hogy kitüntetésre fölterjesszen. Énnekem nincsenek ilyen értesüléseim.

- Ön méltó a legmagasabb kitüntetésre - mondta Putyin -, de ilyen értesülésem igenis van.

- Szabad megkérdeznem, kitől származik?

- Engedje meg, hogy erre a kérdésre egyelőre ne válaszoljak, annál is inkább, mert értesülésem véletlen, homályos és nem egészen megbízható. Mindazonáltal kötelességem komolyan venni. Erre tisztségem kötelez. De leginkább az előérzetemben bízom, mert az még sohasem vezetett félre. Értesüléseim úgy szólnak, hogy Nyemcov  egyik vetélytársa cinkosaival megállapodott abban, hogy a héten megölik. 

A titkosszolgálat vezetője többször nem vetette az elnökre furcsa, váratlan pillantását, hanem szemét összehúzva, figyelmesen hallgatta. Putyin pedig így folytatta:

- Ezért kérem, vegye pártfogásába ezt az ügyet, vagyis tegyen meg mindent Borisz Nyemcov védelmére.

- A parancsot teljesítem - szólt a KGB vezetője -, de meg kell nyugtatnom elnök urat: a gonosztevők terve igen nehezen megvalósítható.

- Ennek ellenére még a héten lelövik - ismételte Putyin makacsul. - Előérzetem nem csal, higgye el! Még nem volt rá eset, hogy ne vált volna be... – Az elnök arca megrándult, gyorsan összedörzsölte kezét.

- Értem - mondta a vendég alázatosan. Felállt, kihúzta magát, és hirtelen pattogóan kérdezte: - Tehát lelövik, Elnök Úr?

- Le - válaszolta Putyin. - Nem reménykedhetünk másban, mint az ön bámulatos és megbízható akcióképességében.

A vendég megigazította nehéz derékszíját a köpeny alatt:

- Erőt, egészséget, sok örömet kívánok Oroszország megmentőjének!