Laár András szerint a történelem nagyon egyszerű, nem kell különböző okokat, hiedelmeket, eltérő vallási rögeszméket, ellentétes anyagi érdekeket keresni a háborúk között, minden háború egyforma: gazdag, hájfejűek, barom állatok hajszolják gyilkolni egymást, a népeket, akiknek egyébként semmi bajuk egymással.
Ezek szerint Szimónidész egy hájfejű barom volt, amikor ezt írta:
„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”(Ponori Thewrewk Emil fordítása)
És önző, hájfejű volt IV. Béla, amikor Muhinál fölvette a harcot a mongolokkal, akiknek egyébként semmi bajuk nem volt velünk. Régészek találtak egy női és egy csecsemő csontvázat egy földel fedett kemencében. Az anya próbálta a kisdedet elrejteni a kemencében, a tatárok hátulról verték fejbe a szoptatós anyát, és törték be a koponyáját. A kisdeden nem volt külsérelmi nyom, ő éhen és szomjan halt. Laár András szerint ezek a tatár katonák is épp olyan jó emberek, mint akiket meggyilkoltak, nem kell ellenük harcolni. És micsoda pénzsóvár, kapzsi volt Hunyadi, aki Nándorfehérvárnál harcolt a vitézeivel, és aztán később, Laár úr szerint micsoda fertelmes alak volt II. Lajos, vagy Dobó István, aki ahelyett, hogy békésen megbeszélte volna a vitás nézeteket, kardot rántott. És persze Laár szerint barom állat volt Rákóczi és Kossuth, és főleg Petőfi, aki ilyen militarista propagandát folytatott:
„Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.”
És így van ez manapság is. Mi a csudának kell harcolni Ukrajnában vagy Izraelben? Csak le kéne ülni a terroristákkal vagy az orosz hódítókkal, és szépen megegyezni. Ezek a harcok, háborúk teljesen értelmetlenek, legalábbis Laár művész úr szerint.
Szomorú, hogy ezt gondolja, de ami elképesztő, hogy ki is mondja. Akik pedig ezt helyeselik, azok semmiképp se ünnepeljék a közelgő ünnepet, március 15-ét, ami a szabadság, a vérrel szerzett szabadság ünnepe.