Átrendezzük a lakást, festetünk, iszonyatos a rendetlenség hetek óta, és folyton vagy beverem a fejem, vagy megvágom a kezem valamivel. De közben ezért érnek kisebb örömök. Átrendezem a polcokat is, rajta a sok filozófiai irományommal. Kezembe akad egy régi írásom az Internet előtti világból. Talán apám Erika írógépével írtam, de az is lehet, hogy már Commodore 64- számítógéppel, amire akkori orvos barátom (vajon mi lehet vele?) - aki nem csak kiváló orvos volt, de programozni is tudott - készített nekem egy szövegszerkesztőt. Mindössze egy oldal, kissé halványodnak már a betűk, de jól olvasható. Sajnos ma is aktuális. Változtatás nélkül ide másolom. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, mobil telefonhálózat, okos telefon, zene letöltés, és előtte vagyunk a délszláv testvérháborúknak is.
***
„Ugyanis sehol, semmi és senki nem lesz és nem lett nemzetközivé.” - írja Lőcsei Gabriella a Magyar Nemzet április 4-i számában.[1] Meredten nézem az újság patinás betűit. Milyen jó, hogy ha már a nyomtatás nem lett nemzetközivé, legalább az az undok slágerzene sem lett azzá, ami úton útfélen befészkeli magát a fülembe akárhová tekerem is a rádiót. Nagy levegőt veszek, és tovább olvasok. Micsoda szerencse, hogy a környezetszennyezés sem lett nemzetközivé, mert így az ellene való védekezésnek sem kell azzá válnia. Bizony jó, hogy nem lett nemzetközi a cumi sem, amit a KERMI[2] betiltott, tekintettel az életveszélyre, bár a Japán elektronikai ipar, meg a farmer és a rágógumi, egy ici-picit azért nemzetközivé lett. Meg a telefonhálózat is, ha nálunk nem is annyira. Van azért néhány kivétel: úgy mint a fehérnemű viselésének szokása, a gótika, a szonáta forma, régebben a latin, újabban az angol vagy a BASIC programozási nyelv, vagy a kereszténység. Utóbbiról jut eszembe, nagy szerencse, hogy az a barbarizmus sem lett nemzetközivé, amelyik azonosította a szeretet vallását az inkvizícióval, a 30 éves háborúval vagy Giordano Brunot elégető máglyával. Egyidőben hallok a nyugat európai egységtörekvésekről, az ugyanott ujjá éledő szeparatizmusról és a Szovjetuniót bomlasztó nemzeti mozgalmakról. Szurkolok az örményeknek és a balti népeknek, de csak remélni tudom, hogy a sovinizmusnak az a divatja, amit Oroszországban a Pámjaty, Romániában a Vatra Românească jelent, nem válik nemzetközivé, nem válik divattá egy olyan új barbarizmus sem, ami mindent gyűlöl, ami szép, logikus és egyetemes.
[1] Valószínűleg 1990-ben írtam. Lőcsei Gabriella sok éven át a Magyar Nemzet újságírója volt, sokan szerették, én nem. Fogalmam sincs, hogy mostanában miket ír, hogyan gondolkozik.
[2] Kereskedelmi Minőség Ellenőrző Intézet, ami akkoriban minden forgalomba került áru minőségét ellenőrizte, és a veszélyeseket betiltotta.
