Akkor öregszünk meg, amikor már csak a régi nótát fújjuk, azt ismételgetjük, amit fiatal korunkban tanultunk, miközben annak a nagy része mára már elavult. Amikor már fejlődésképtelenek vagyunk, leálltunk, leszálló ágba kerültünk. Ez jutott eszembe, amikor olvastam az ÉS 2024/51-52 számában Bokros Lajos írását: 1514-1541; 1914-1941. Magyar tragédiák nemzetközi és hazai tényezői címmel. Az utóbbi kb. 30 évben sok érdekes új kutatást, értekezést olvastam pl. a Dózsa féle keresztes lázadásról, a Mohácsi vészről, annak belső és külső összefüggéseiről. Mindezeknek a lényege az, hogy az egykori marxista történettudomány tudatosan meghamisította a történelmet, igyekezett az egykori uralkodó eliteket minél sötétebb színben feltüntetni. Csak egy példa: Nem igaz, hogy a lázadás leverése után a jobbágyokat röghöz kötötték. El kellet volna olvasni Werbőczy hármas könyvét, amit egyébként a király nem is szentesített! Ezt írják a történész szerzők:
„…ahogy azt a kijelentést is nehéz értelmezni, hogy a lázadás leverésével és a megtorlással a „szűk nemesi nemzet elfordult a nyugati fejlődéstől”. Ahogy a polgárháborúk, úgy az alávetett néprétegek felkelései is végigkísérték az európai fejlődést, és ezeket az uralkodó elitek mindig, mindenhol véres, a magyarországinál sok esetben nagyságrendekkel véresebb kegyetlenséggel verték le anélkül hogy bármilyen irányba fordultak volna. Bokros írása hamis információkon és bizonyítatlan előfeltevéseken alapul, ami természetesen csak részben a szerző hibája, hiszen ezeket egytől egyig az általa használt munkákból vette;”
Ezért örültem, hogy az ÉS mostani számában, a Visszhang rovatban négy történész helyre teszi, az általam egyébként nagyon tisztelt Bokros Lajost: jó közgazdász, de dilettáns történész, nem ért ahhoz, amiről írt. (ÉS 2025.január 24. „Vitacikk helyett” – Visszhang rovat, C. Tóth Norbert, Horvát Richárd, Neumann Tibor, Nógrády Árdád, Pálosfalvi Tamás, Varga Szabolcs történészek) Mint írják:
„Mindig divatban volt, de talán a 2010-es években vált igazán markánssá, hogy már nem csak a focihoz … ért mindenki, hanem a történelemhez is.”
Országunk tele van hagymázos lázálmokat hirdető amatőr történészekkel, akik azon siránkoznak, hogy a magyar történettudomány nem süllyedt le a szomszéd államok nacionalista történelemszemléletének a szintjére – bár a mostani kormányzat mindenben támogatja ezt a bolondériát. Egyfelől tovább élnek a marxizmus hazugságai, de még ennél is jobban fölvirágoztak a Horthy rendszer ellenkező irányú hazugságai. Csak éppen a szegény sokszínű, bonyolult igazság hervadozik a sötétben, alig figyel rá valaki.
