Mózes nagyapám szerint a legjobb a háború előtt volt Ferenc Jóska idejében, amikor néhány fillér volt egy kispörkölt, minden más is nagyon olcsó volt, és még Fedák Sárit is lehetett látni a színházban. Apám szerint a legjobb a 30-as években volt, amikor ő a Városligetben akvarellezett. Csinos, fiatal olasz turista lányok odamentek hozzá megnézni, hogy mit fest, apám meg elénekelte nekik az ’O sole mio-t olaszul, mire a lányok össze-vissza csókolgatták. Az idős szomszéd bácsi szerint - akivel néha beszélgetek a régi időkről - a legjobb Kádár idején volt, mert akkor a munkásnak volt becsülete. Cseh Tamás (dalénekes) a hetvenes években volt a legboldogabb. Szerintem mikor volt a legjobb? hmmm… Szerinted?
András Tibor: Városliget ősszel, akvarell, 42 X 27
