Apám (András Tibor) sok képéhez kapcsolódik valamilyen történet. Az alábbi kisméretű olajkép történetét többször elmesélte. Somorján járt a hatvanas években anyám családjánál, amikor már szabad volt átmenni. Mint mindenütt ott is, akkor is rajzolt, festett. Azt mesélte, hogy meglátott az utcán (vagy a kocsmában) egy karakteres arcot, ő úgy mondta „jó magyar arcot”, és szerette volna lefesteni. Nem ismerte az illetőt, nem tudta a nevét, de próbálta megtudakolni, hogy szólítsa meg a középkorú, alacsony férfit. „Hát Dadacsnak” – mondták apámnak. Talán meg akarták viccelni, talán ki akartak tolni a pesti úri fiúval, nem tudjuk. Az történt, hogy apám mosolyogva odament az illetőhöz, és megkérdezte:

• Ne haragudjon Dadacs úr, hogy ismeretlenül megszólítom, festőművész vagyok, le szeretném festeni, ha megengedi.

Az illető rámeredt apámra, majd kést rántott, és ha apám nem ugrik el, baj történik. Egy ideig haragos kutyaként üldözte apámat, aki rádöbbent, hogy a gúnynevét mondták neki. Egy idő után az üldöző megállt, apám meg türelmesen várt egy kicsit, majd valahogy megbékítette, talán pár fröccsöt is fizetett neki. A lényeg az, hogy a kép elkészült, itt látható:

 A történetet apám többször is elmesélte, a modell valódi nevét is megmondta, amit azonban én elfelejtettem.

Az ilyen családi történeteknek meg van az a tulajdonsága, hogy hajlamosak kiszíneződni, megszépülni, vajon mi igaz ebből történetből? Már senki nincs az élők sorában, aki emlékezne a történtekre, aki igazolná apám meséjét. 

Aztán a napokban húgom szólt, hogy a somorjai emlékek, régi képek Fb fórumán valaki Dadacsról írt, és húgomnak ismerős volt a név, mintha apámtól hallotta volna. Ez jelent meg az interneten: „Közel húsz év utáni találkozás a bank sarkán, magáért beszél. A kedves ismerős "Dadacs"némán hallgatja Kanadából hazalátogatott Tibor szavait.1987-ben.” Alatta egy fotó Dadacsról.

 Húgon megosztotta a fórumon apám Dadacsról készült képét, erre dőlni kezdtek az emlékek. Egy somorjai az édesapjától hallott a különös pásztorról:

„Apám szerint Dadacs a háború után került Somorjára Magyarországról, kb. 1947 körül, amikor a lakosságcsere zajlott. Mellékesen meg kell említenem, hogy ebben az időben néhány esetben jöttek át hozzánk Magyarországról olyan emberek, családok, akik szlováknak vallották magukat ugyan az áttelepítési bizottság előtt, de valójában magyarok voltak, akik főleg a jobb megélhetés miatt  települtek át. Ilyen volt Dadacs is, aki talán azért jött, mert elhitte, hogy az otthoninál jobb körülmények közé kerülhet Csehszlovákiában, mert a magyaron kívül más nyelven nem beszélt. Mivel gyerekkorától tehénpásztorkodott, itt is folytatta a mesterséget az áttelepülés után ugyanúgy, legalábbis a 40-es években mindenképp. A gyerekek furcsa kinézete miatt rengeteget csúfolták, féltek tőle, sokan "idegen" mivolta miatt kiközösítették, ehhez még ha hozzászámítjuk, hogy beszédhibás is volt szegény, el lehet képzelni, hogy hányszor bánthatták. Mogorva ember lett belőle, de csak látszólag, mert aki kedvesen szólt hozzá, annak megnyílt, és barátságosan el lehetett vele beszélgetni. Általában a pásztorok különös emberek voltak mindig is, mindenféle ősi és titkos tudással. Valószínűleg Dadacs  is ismerhetett valamit ebből, mert épp a csúfolódással kapcsolatban említette apám, hogy ha szemtelen gyerekek és fiatal suhancok nagyon kihozták a sodrából, akkor elővette a parittyáját (ami több ezer éves fegyver), azt megforgatta a feje fölött, és abból öklömnyi köveket lőtt ki olyan sebességgel, hogy ezek a kövek süvítettek a levegőben. Ráadásul halálpontosan tudott lőni. Így aztán, azok közül, akik ezt saját szemükkel látták, vagy csak hallottak róla, sokan féltek tőle, így soha többé nem csúfolták.”

Majd később egy újabb bejegyzés:

 „Ezt a történetet hallottam róla: egyszer felkereste Őt valaki, hogy lefestené, vagy lefotózná, de a csúf nevén szólította, Dadacs úr! Mert azt hitte, hogy az a rendes neve, az meg az illetőt jól megkergette�”

Ez pontosan az a történet, amit apám is mesélt, tehát igaz a történet! És most már oda írhatom a kép alá a modell valódi nevét is: Takács Ferenc tehénpásztor, alias Dadacs.