Nem tudom más hogy van vele, de nekem a háború előtti férfi színészek, mint mondjuk Errol Flynn (nézzétek meg az ő Robin Hood filmjét) vagy a magyar Jávor Pál sokkal szimpatikusabbak mint a mai nők izomkolosszus férfi ideáljai. Rudi bácsi is ilyen szép ember volt, egyenes tartás, sportos megjelenés mosolygós nyílt tekintet. Fiatalemberként mindenféle sportot űzött, bokszolt, sportlövő is volt. Elmúlt húsz éves amikor elkezdett lejárni a Tisza Kálmán térre nézni a sakkozókat. Egy ideig csak nézte a játékot, majd amikor úgy érezte, hogy érti amit lát beszállt, és sorra nyerte a partikat. Velem fejben sakkozott. Tizenéves gyerekként az udvarra néző folyosó egyik ablakában ültem, kitéve magam elé a sakktáblát, ő meg a folyosó egy másik ablaka mögött folyton varrt, és a félig nyitott ablakon át kiáltotta át nekem a lépéseket. Először bástya-vezér előnyt adott, később már csak egy bástya fórt, de soha nem tudtam nyerni ellene. Langer Rezsőnek hívták (? - 1966. december 8.), maszek női szabó volt, neki volt először TV-je a házban, meg méreg drága 2000Ft-os Pacsirta rádiója. Szerette a zenét és a művészetet. Elmesélte nekem az Aidát, Van Gogh életét, halála előtt – amikor én gimnáziumba kezdtem el járni – meg akart tanulni velem együtt angolul. Neki sikerült volna, de nem maradt rá ideje, egy reggel a szívéhez kapott és holtan esett vissza az ágyra.

Apámtól (András Tibor) kedvet kapott a festéshez, rajzoláshoz, abban is tehetséges volt. Halála után apám  eltette munkái egy részét, hogy megmentse az elkallódástól. Itt van egy:

Lelenc házban nőtt fel, mert édesanyja a nagy szegénységben nem tudta nevelni. Amikor aztán maszek női szabóként jól keresett, ő támogatta édesanyját akit nagyon szeretett. A bánat vitte el, édesanyja pár héttel előre ment. Miért viszed mindig anyádhoz a pénzt? – ezen veszekedtek gyakran Olga nénivel, a feleségével, akiről még ősz hajúan is látszott, hogy fiatalon híresen szép lány lehetett. Az a fajta királynői tartású, igéző tekintetű nő volt, kinek látására még a hozzám hasonló megátalkodott ateisták is magasztalni kezdik az egek urát az ő végtelen jóságáért, hogy ilyen teremtmények látványával vigasztalja az esendő férfiembert. Nos keresve sem lehetett volna ennél a két embernél ellentétesebb küllemű  házaspárt találni mint Balog úrékat, akik havonta meglátogatták Rudi bácsit és Olga nénit. Ezek a látogatások fölöttébb rejtélyesek voltak előttem gyerek előtt. Miért jönnek, ha Balog úrral soha szóba sem áll, sőt rá sem néz Olga néni, csak Manyikával beszélget, az alig százhatvan cm magas sipító hangú töpörödött öregasszonnyal, Balog úr feleségével? Rudi bácsi miért sakkozik mindig Balog úrral, aki a lépéseken túl nem sokat értett meg a sakkból? Amikor kérdeztem Rudi azt felelte, hogy érdekes lépései vannak. Azt éreztem, hogy a két férfi között van valami titok, amit én nem tudok. Szótlanul ülnek a tábla két oldalán, mégis láthatóan jól érzik magukat egymás társaságában. Annyit ezért észrevettem, hogy Balog úr gyakran néz Olga néni után, de a nála fejjel magasabb Rudit ez különös módon nem zavarja.

Évekkel később tudtam meg a választ. A szerény, halk szavú Balog úr jó nevű cigányprímás volt. Nekem soha senki nem mondta hogy Olga néni is cigányasszony lett volna. A női szabónak tanuló Rudi velük egy házban lakott a Mária utcában. Hogy Olga néni csavarta el Rudi fejét, vagy a végzet hozta össze őket azt nem tudom, annyi biztos csupán, hogy a válás után sok évvel egy napon Balog úr csendesen megszólította Rudit, hogy megengedné-e hogy időnként láthassa volt feleségét, aki nélkül nincs értelme az életének. Ekkor már Rudiék egyetlen gyereke rég meghalt tüdőgyulladásban, talán ezért volt hogy engem mindketten gyermekükként szerettek. Egymástól rég elhidegültek, viszont Rudi jól érezte magát Balog úr, Olgi néni pedig Manyika társaságában. Áldassék az Úr neve, ki ha el is vesz olykor, megtalálja a módját, hogy adjon is helyette.