Kocsis Árpád, festő, grafikus (Temesvár, 1914. január 17. – Siófok, 1985. december 7.) Nagynéném férje volt, jó kedélyű, jó humorú ember, az ötödik infarktus vitte el. Sokat járt vissza Erdélybe, kicsit tudott románul és németül is, amit gyerekként tanult meg a játszópajtásaitól. Két lányuk…

Apám hagyatéka rendezgetése közben találtam három új akvarellt. Elég rossz állapotban vannak. Az első nekem kedves emlék, mert a József körúti lakásra emlékeztet, anyám áll a kép jobb oldalán háttal, kinéz az ablakon. András Tibor: Esti körút Júliával (1959) akvarell, 61 X 46, Kiállítva:…

Amikor még kicsik voltak a gyerekeink, a lefektetés nem volt egyszerű. A szokásos esti mesék után mindegyik a kiságyában feküdt egy szobában, mi pedig addig, amíg elaludtak kimenekültünk a konyhába, vagy a másik szobába – már amikor volt másik szoba. Nem sokkal ezután megszólalt egy háromtagú kórus:…

Sajnos ma már nem létezik az EMKE kávéház, valamiféle bank van a helyén.  Apám (András Tibor) időnként lejárt az EMKE kávéházba krokikat készíteni. Viszonylag messziről rajzolt, soha nem lett ebből baj, veszekedés. A képeihez szinte mindig előtanulmányokat, vázlatokat készített. A…

Nagyapám, aki megjárta az első világháborút, mikor 1944 októberében megtudta, hogy fia életben maradt csapatával együtt fogságba esett, megértette, hogy ezt a háborút a németek nem tudják megnyeri, és mi velük együtt vesztettünk. Mondta is nagyanyámnak, aki azonban nem hitt neki, nem hitt neki, a…

Nagyobbik unokám még nincs három éves, Németországban él a szüleivel. Édesanyja magyarul, édesapja németül beszél hozzá. A bölcsődében természetesen német meséket, német dalokat tanul, és valahogy érzékeli is a csöppség, hogy milyen nyelvű az a környezet ahol van. A gyerek mindent ért magyarul, de…

Az alábbi szöveget nem én írtam, hanem a hagyaték rendezése közben találtam.  Nagynéném írta, de már ő is egy még régebbi levélről másolta.  Tallián Gizella írta az eredeti szöveget, aki nagymamám testvére volt. A szöveg üknagymamám sorsáról szól. Csillaggal jelöltem az én értelmező beszúrásaimat, a…

…de a földön valósulnak meg.  Kisgyerekkoromból jutott eszembe egy arc, egy alak a távoli múlt ködéből. Közepes termetű, inkább karcsú, szép arcú nő volt, ritkán, talán évente egyszer, apám születésnapján látogatott meg bennünket. Arca kedvességét elfedte valami mély szomorúság, ami egész…

Anyukámnak még házi varrónője is volt, egy alacsony, csaknem púpos hátú néni, Margit néninek hívtuk. Imádta a szilvalekvárral töltött, cukros dióval és olvasztott vajjal leöntött kelt gombócot, családi konyhánk egyik specialitását, azért aztán mindig ezt főztünk neki, amikor jött. Ennek mi gyerekek…

Egy idő után már nem értette a számokat. Ötszáz vagy ötezer?  - nem fogta föl a különbséget. És ha valaki védtelen, azt kinézik a ragadozók. Akkor is, ha kisgyerek, és még inkább, ha idős, és időnként egyedül van.  Már régen nem kellett főznie, ebédet rendeltünk neki, igaz a felét kidobta, nem…

Ezt kisfiam kérdezte egyszer, amikor mentünk valahova. Arról jutott ez eszembe, hogy a napokban több szomorú, vagy szerencsés kimenetelű történetet olvashattunk az interneten magára hagyott gyerekekről. Ilyenkor én is, más is fölháborodik, hogy lehettek a szülők ilyen felelőtlenek. Aztán eszembe…

Ez a történet az első csavartól az utolsó forrasztásig igaz. Akkoriban (nyolcvanas évek) az egyik országos szerviz hálózattal rendelkező vállalatnál dolgoztam a műszaki osztályon. Jól felkészült, nagy gyakorlattal rendelkező mérnök kollégáim voltak, kiterjedt kapcsolatrendszerrel. Szinte minden…

  Jobb szeretem a meghitt, kis baráti társaságokat, mint a versengő csapatokat. Vezetői ambícióm sem volt soha, mégis úgy hozta az élet, hogy nyugdíjazásomig középvezető voltam. Szerencsém volt, mert nagyon jó kollégáim voltak, többnyire közös gondolkozással oldottuk meg a problémákat, az időnként…

Nyolcan voltak testvérek, egy fiú és hét lány. A legfiatalabb, akiről most szó van, 1921-ben született. Akkoriban, a matyóknál az volt a szokás, hogy az ilyen nagy családoknál egy fiút papnak vagy egy leányt apácának adnak, úgy mondták „Istennek adnak”. Az egyetlen fiú a világháborúban…

Velem nem történnek különös dolgok, soha nem voltak misztikus élményeim, látomásaim, kivéve talán néhány érdekes esetet. Ezek közül mesélek el hármat. A lopótök Szüleim József kőrúti lakása sok különös tárggyal volt tele pakolva. Ott laktunk egy szobában két gyerekkel. Többek között a falon,…

Nem tudom más hogy van vele, de nekem a háború előtti férfi színészek, mint mondjuk Errol Flynn (nézzétek meg az ő Robin Hood filmjét) vagy a magyar Jávor Pál sokkal szimpatikusabbak mint a mai nők izomkolosszus férfi ideáljai. Rudi bácsi is ilyen szép ember volt, egyenes tartás, sportos megjelenés…

Tegnap (2017.01.27) temettük Várnagy Zoltánt, másod unokatestvéremet, anyám nagynénje kisebbik fiát. Nyolcvanöt éves volt, két infarktus után, utolsó idejét már kórházban töltötte. Viszonylag későn találta meg élete párját, Gizit, akivel 2012-ig, Gizi betegsége ellenére is boldogan éltek, mert nem…

A Magyar Nemzeti Múzeumban Rejt/Jel/Képek '56 – A forradalom titkos művészete címmel az 1956-os forradalom ihlette korabeli és kortárs alkotásokat, történeti installációkat bemutató kiállítás nyílt. A bemutatott alkotásokat alkotóik sokáig rejtegették, így volt ezzel apám is, András Tibor. Tőle…