Elmondok egy tipikus beszélgetést köztem, és egy rendelést fölvevő kedves, udvarias hang között. A hang gyakran változik, majd minden nap más fiatal, energikus hang. Én lassan, hangosan beszélek a vonalas telefonba, a vonal jó, a hangminőség kiváló.
- Jó napot kívánok, András Ferenc vagyok, és kettő két adagos menüt szeretnék rendelni a … címre.
- Menüt? Válaszolja meglepett hangon?
- Igen, menüt szeretnék rendelni két adagot.
- Értem. Hány adagot tetszik kérni?
- Kettőt.
- Két vagy háromfogásosat?
- Kétfogásosat.
- Tessék mondani a nevet.
- Megismétlem.
- És milyen címre?
- Megismétlem.
Előfordult már, hogy próbaképpen egyszerre több napra rendeltem. Természetesen másnap már nem hozták. Betelefonáltam a két adagért. Egy adagot hoztak ki. És ez így megy nap-nap után, amikor tőlük rendelek. Egyébként jól főznek és nem is drága. Valamiért Örkény István jut az eszembe, meg az elektronikus kütyük elbutító hatása.
