Sündisznóállásban

Világnézet, politika, emlékek

Sicc!

2016. május 16. 20:30 - quodlibet

Újra közlés / NOLblog 2014 - anyukám emlékére, akit 2016. május 13-án temettünk.

"Júlia néni két öreg hölgyet hívott meg, és attól fél, hogy elfelejti megkínálni őket kávéval. Várakozás közben ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval, megkínálom őket kávéval”. És íme, a két hölgy megérkezik, megkínálja őket kávéval. De feledékenységében egyfolytában ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval” – és valóban – másodszor, harmadszor, negyedszer is hozza a kávét. Távozáskor kávés csészék tornyosulnak az asztalon. Ám a két hölgy közül az egyik így szól a másikhoz, miután eljöttek Júliától: „Micsoda vendéglátás! Ez a Júlia még egy csésze kávéval sem kínált meg bennünket!” Mire a másik megkérdi: „És ki az a Júlia?” (Örkény István,  1978)

Az én Júlia nénim 95 éves lesz az ősszel. Éjszaka van, hangokat hallok a szobájából, „sicc, sicc ki, nem mész ki!” Várok, hátha abbahagyja és elalszik, de nem, nem, monoton ismételgeti, sicc, sicc. Nincs mese, fölbotorkálok az emeletre, „Anyuka, mi baj van, bejött a macska?” " Igen, ott van az asztal alatt, zavard ki, tudod, hogy félek a macskáktól." Benézek az asztal alá, de nem látok 2014_okt_19_95_eves_1.JPGsemmit. Fölkapcsolom a nagy villanyt, fél térdre ereszkedem, de semmi. „Anya, nincs itt semmiféle macska!” „Dehogy is nincs, ott van az asztal alatt, miért mondod, hogy nem látod?” „Anya képzelődsz, nincs ott semmi.” „Dehogy képzelődöm, zavard ki.” – mondja már szinte könyörgő hangon. Felültetem az ágy szélére, hátha onnan jobban lát. „Biztos elbújt, nézz körül, kergesd el!” Magam is elbizonytalanodom, valóban gyakran beszöknek a lábam között a macskák, különösen a fiatalabb, Frici, aki nagyon ügyes. Minden széket kihúzok, asztalokat félretolok, szekrényeket mozgatok, úgy tűnik ez megnyugtatja, visszamegyek aludni, fél három van, még lehetne fél hétig. Majdnem elalszom, amikor újra hangzik: „Sicc, sicc, Ferenc, gyere, zavard el, itt van megint!” Feleségem sem bírja tovább, fölmegy, de mielőtt benyitna, eszébe jut, hogy Fircikét kizárta az erkélyre még kora este. Benyit fiam szobájába, onnan nyílik az erkély, de a macska már ott van a szoba közepén, szemrehányón nyávog rá, bezártál! Követi, amint visszamegy anyukámhoz, aki a macskát meglátva diadalittasan fölkiált: "Na ugye megmondtam, hogy itt van a macska, szólj Ferencnek, mert nem hitte el!" Feleségem fölemeli az aranyos cicát, megmutatja anyukámnak, hogy most kiviszi, és becsukja háta mögött az ajtót.

Csend lesz, tán van még remény, lassan megérkezik hajnal, én kimenekülök a nappaliba, szeretem a nagy tereket, rossz alvó vagyok, hátha. De nemsokára újra fölhangzik: „Sicc, sicc, sicc ki!” Feleségem újra fölmegy, „anyuka, nem tetszett látni, kivittem az előbb?” „Igen, de itt van egy másik.” Le vagyunk forrázva, vesztettünk, és akkor eszébe jut a megoldás: talán keveset itattuk ma, itatni kell, magától elfelejt inni, csak ritkán szól. Sikerül belé diktálni egy nagy pohár gyümölcslevet, és láss csodát, reggelre jobban lesz, nem ijesztik már a macskák, szépen alszik. Nyugodtan mehetek munkába.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://quodlibet.blog.hu/api/trackback/id/tr388723134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Xilit 2016.05.20. 13:13:21

Emlékszem erre a letisztult, novellaértékű írásodra - a lelkéig ér az embernek.

Hát, elment édesanyád, nyugodjék békében, most már nem fél a cicáktól.

pettra01 2016.05.20. 16:04:38

Én is idetaláltam, Nyírfának köszönhetően. Jó írás, annak idején nem olvastam. Édesanyád szép kort ért meg, bár ki tudja, valóban szép-e a szép kor. Persze amikor már magunk is elhisszük, hogy van ott macska, ahol nincs is, akkor talán már könnyebb.

quodlibet 2016.05.21. 06:32:10

köszönöm mindkettőtöknek. a jövőben remélem vidámabbakat is fogok írni. pedig erről is nagyon sok mindent mondhatnék, de talán nem lenne bölcs dolog. az alatt a négy év alatt amíg itt lakott nálunk, és egyre romlott az állapota, sokat tanultunk feleségemmel életről, halálról, betegségről, arról, hogy kire számíthatsz ha baj van, és ki az akire nem, pedig vártad volna. van bennem sok keserűség és harag is. de hagyjuk. üdv.

Xilit 2016.05.21. 08:42:54

Jó reggelt!

Abból a nagyon sok mindenből mondd el azt, quod', amit tudhatunk, ami, ha közvetett tapasztalatként is, de a hasznunkra van, aminek a megosztásával kicsit neked is könnyebb - ahogy érzed.
süti beállítások módosítása